A felhasználó hülye?

Biztos vagyok benne, hogy minden tervező beleütközött már „a felhasználó hülye” falba honlapkészítés során: sok megoldás azért ütközik heves ellenállásba, mert nem tartják elég egyértelműnek (a megrendelők). Elsőként azonnal az empirikus énem kiált fel ilyenkor, a „józan észt” ugyanis leginkább számokkal lehet meggyőzni. Mivel egyetlen olyan weboldal látogatottsági adataihoz se férek hozzá, amin ne volna felirat is az ikonok mellett, ezért csak  egy olyan esetet tudok figyelmesebben megvizsgálni, ami csak hasonlít a felirat nélküli ikonéra. De nagyon érdekes következtetésekre jutottam.

Az iSITE.hu-n minden bejegyzés (hír) bevezetője alatt van egy ikon „Share this!” felirattal. Az ikon beszédes, vagy legalábbis, ahogy a jogászok mondanák, ráutaló magatartása van, hiszen egyenesekkel összekötött pontokkal utal a megosztások alapjául szolgáló társadalmi kapcsolathálókra. Ám mivel a felirat angol, az emberek egy részének pont olyan, mintha felirat nélküli volna, és akkor viszont már kevésbé lehet beszédes. Magyarországon legfeljebb az emberek 20 százaléka beszél (a legfrissebb felmérés, amit láttam, 18%-ot mért az ezredforduló táján), bár valószínű, hogy az internethasználók sajátos társadalmi rétegzettsége miatt az internetezők között felülreprezentáltak. Mivel erre vonatkozó felmérést nem találtam, tekintsük őket 50%-nak, és akkor kijelenthetjük, hogy az iSITE.hu-t meglátogató felhasználók maradék ötven százalékának gyakorlatilag csak az ikon segíthet. De a hülye felhasználók – ellentmondva a lesújtó véleményeknek és jóslatoknak – nemhogy ignorálnák, hanem preferálják.

Kattintanak, és nem is kevesen, nagyjából tízszer annyian, mint például a mellette lévő, már szinte mindenhol kötelező „Tovább” vagy „Új hozzászólás” felirat és ikon kombinációjára.  (Sőt, az egész szájton csak 4 linkre kattintanak többen.) A magyar feliratokra, ha csak az érthetőségük és a láthatóságuk számítana, kimutathatóan többen kellene kattintsanak, mégis azt találjuk, hogy nincs számszerűsíthető korreláció a felismerhetőség és a kattintások között.
A „hülye felhasználók” eszerint legalább olyan, vagy nagyobb eséllyel járnak utána a rejtélyes linknek, mint egy közérthetőnek. Elismerem, hogy gyakran meglepően konzervatívan viselkedik a felhasználó, hogy csak bal oldalon hajlandó észrevenni a menüt, vagy hogy csak az aláhúzott szövegről sejti, hogy link, és hogy a böngészőkbe beépített funkciókat, mint a könyvjelzőzés, nyomtatás vagy a visszalépés, gyakran (illetve ma már szerencsére egyre ritkábban) a weboldalba is be kell építeni. Ezzel számolni kell a honlapkészítés során, különben frusztrált lesz és többet vissza se néz az oldalra, ezt a fenti példa nem cáfolhatja, viszont rámutat arra, hogy ez a konzervativizmus néha meglepő kíváncsisággal párosul. Olyannal, amire talán építeni is lehetne.
Lehet, hogy „a felhasználó” viselkedése a gyerekére hasonlít leginkább?